SAXON Szász János képzőművész rendhagyó kiállítása / Unconventional exhibition of János Szász SAXON artist
A SAXON Art Galéria alapításának 5. évfordulója alkalmából, a névadó művész rendhagyó tematikus kiállítással rukkolt elő. Az alkotó eddigi munkásságában folyamatosan a sokrétű dimenziók jelentették/jelentik a forrást. Most sincs ez másként: a geometrikus formaelemekkel átszőtt konceptuális tárlaton az idő újraértelmezése került fókuszba. Az idő, amely, mint tudjuk, a fizikában egyfajta mértékegység, és dimenzióként is értelmezhető, a köznapi nyelvben pedig sokszor halljuk, hogy „az idő pénz”! Valóban csak ennyi lenne? Vagy van egy másfajta megközelítés, érzékenység, amivel újraértelmezhetjük? Lehet-e az IDŐ maga az ÉLET?
Saxon mindig is tisztelte a teremtett világ, a természet erőforrásait, az ebből kiaknázott nyersanyagok tárgyi kultúrába emelésében pedig az emberi munkát. Szülei még abban a korban éltek, amikor az emberek az élelem nagy részét megtermelték, maguk állították elő a házaikat, munkaeszközeiket, használati tárgyaikat. Gyermekkorában ő is megtanulta mindezen folyamatokat, talán az övé az utolsó generáció, amely részese lehetett ennek az életformának. Életére nemcsak a puritanizmus jellemző, képzőművészeti munkásságában az ökoszemlélet is jelentős teret kap, rendszeresen beemel újrahasznosítható nyersanyagokat geometrikus művei létrehozásakor.
Szülei elvesztése után Tarpán, a szülőfalujában törvényszerűen visszamaradtak a tárgyak. A múlt, az enyészet tárgyai, nyersanyagai. Tűzre vele? Vagy az alkotó személyes érintettsége, érzékenysége okán van egy kis esély művészi kontextusba helyezésükre, a műtárgyakban való „továbblétezésükre”? Amikor már nem csak nyersanyagként szolgálnak, hanem konkrét tárgyi formájukkal, anyagfajtájukkal, időmegdolgozta felületükkel a figyelem fókuszába is kerülhetnek?
Az IDŐ folyásában vajon mit szívtak magukba, mit tudnak, mit sejtetnek az élet/életek, generációk után visszamaradt tárgyelemek, funkcionális nyersanyagok? Magukba szívták az ősök leheletét, érzéseit, gondolatait, mindennapjait – a több száz éves mestergerendavég, a szúrágta mennyezeti deszkatábla, az életpiszokkal felületkezelt kéziszőttes zsákvászon, a bútorok kiemelt táncoló részei, a surgyévászonnal beterített ágytámla, a dongafákból összepréselődött idősávok, és a Saxon ezer évre visszavezetett generációinak emléket állító dongakeresztek…
„Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!”
(József Attila: A Dunánál, 1936. június)
Saxon Szász János képzőművész, TIME IS LIFE / AZ IDŐ ÉLET című, rendhagyó kiállításának megnyitóját 2021. december 9-én, csütörtökön 17.00 – 20.00 óra között tarjuk. A tárlat Beke László művészettörténész szellemi támogatásával nyílik meg. A megnyitó napra pontosan egybeesik a galéria fennállásának és az alkotó Széchenyi Akadémia székfoglalója 5 éves évfordulójával. A kiállítás 2022. február 20-ig előzetes bejelentkezéssel megtekinthető, illetve az előre meghirdetett programjainkon várunk minden kedves érdeklődőt!
TIME IS LIFE
Unconventional exhibition of János Szász SAXON artist
On the occasion of the 5th anniversary of the founding of SAXON Art Gallery, the eponymous artist has presented an unusual thematic exhibition. The artist’s work to date has always been/is based on multiple dimensions.
And this time it is no different: the conceptual exhibition, interspersed with geometric formal elements, focuses on the reinterpretation of time. Time, which, as we know, is a unit of measurement in physics and can also be interpreted as a dimension, and in everyday language we often hear ‘time is money’! Is that really all it is? Or is there a different approach, a sensibility, with which to reinterpret it? Can TIME be LIFE itself?
Saxon has always respected the created world, the resources of nature, and human labour in the process of transforming the raw materials extracted from it into material culture. His parents lived in an age when people produced most of their own food, making their own houses, tools and utensils. He learned all these processes as a child, and may be the last generation to have been part of this way of life. His life is not only characterised by puritanism, but also by an ecological approach in his art, regularly incorporating recyclable raw materials in his geometric works.
After the loss of his parents, the objects in Tarpa, his home village, were inevitably left behind. Objects and raw materials of the past, of the past time. The question is go to the fire? Or is it, because of the artist’s personal involvement and sensitivity that there is a small chance of putting them into an artistic context, of ‘living on’ in the artworks? When they no longer serve only as raw material, but can also become the focus of attention with their concrete material form, their material type, and their time-worked surface?
In the flow of TIME, what have the object elements, functional raw materials left over after generations of lives absorbed, what do they know, what do they imply? They have absorbed the breath, feelings, thoughts and everyday life of their ancestors – the centuries-old Master-beam, the stained ceiling boards, the hand-woven canvas treated with life spots, the prominent dancing parts of the furniture, the bed-wood covered with canvas, the time bands pressed together from the dong-woods, and the dong-woods crosses commemorating generations of Saxon’s family going back a thousand years…
Will open on Thursday, 9 December 2021, from 17.00 to 20.00. The exhibition opens with the intellectual support of art historian László Beke. The opening will coincide with the 5th anniversary of the gallery’s foundation and the artist’s inauguration as the regular member at the Széchenyi Academy, Hungary. The exhibition will be open until 20 February 2022 by appointment, and we are looking forward to welcoming you at our pre-announced events!
